1. SKIP_MENU
  2. SKIP_CONTENT
  3. SKIP_FOOTER

Berettyóújfalu jobban teljesít – Újabb nagy értékű beruházások városunkban

Berettyóújfalu jobban teljesít – Újabb nagy értékű beruházások városunkban A Területi- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) - a most elbírált - közel 26 milliárd forintnyi fejlesztési összegéből a megyében Berettyóújfalu kapta a legtöbb támogatást, pontosan 2 milliárd 800 millió 106 ezer 127 forintot. Az elnyert forrá... Teljes cikk...

Kezdődhet a kivitelezési dömping Hajdú-Biharban

Kezdődhet a kivitelezési dömping Hajdú-Biharban Fotó: Derencsényi István Hajdú-Bihar – Minden település kapott támogatást, amelyik kért. Teljes cikk...

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok!

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok! Berettyóújfalu város minden lakosának Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok! Teljes cikk...
  • Berettyóújfalu jobban teljesít – Újabb nagy értékű beruházások városunkban

    Berettyóújfalu jobban teljesít – Újabb nagy értékű beruházások városunkban

  • Kezdődhet a kivitelezési dömping Hajdú-Biharban

    Kezdődhet a kivitelezési dömping Hajdú-Biharban

  • Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok!

    Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok!

Previous
Next
Hiba
  • Hiba történt a hírcsatorna adatainak beolvasásakor

"…Érezzük magyarnak magunkat, érezzük azt, hogy egy nemzet vagyunk…”

Himnuszunk eléneklésével vette kezdetét a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett gálaest 2016. január 21-én, a Nadányi Zoltán Művelődési Központ színháztermében. KÉPGALÉRIA


Lisztes Éva művelődésszervező köszöntötte a rendezvényen megjelenteket: Huszár Istvánt, Nagyvárad alpolgármesterét, valamint a Nagyváradról érkezett kedves vendégeket, Pocsaly Zoltánt, Margitta város polgármesterét és Margitta város küldöttségét. Dr. Vitányi István országgyűlési képviselőt, Pajna Zoltánt, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnökét, Bulcsú Lászlót, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés alelnökét, Pálfi Anikót, a Berettyóújfalui Járási Hivatal vezetőjét, Muraközi István polgármestert, Bónácz János alpolgármestert és valamennyi érdeklődőt.

Köszöntőjében elmondta: január 22-őt - Himnuszunk születésének napját - legújabb kori történelmünk avatta a magyar kultúra napjává. Ez az a nap, amikor főhajtással emlékezhetünk meg legfontosabb kincsükről, arról, amely jelzőjét és minősítését adhatja létünknek, arról, amely megkülönböztet bennünket más népektől. Ez a magyar kultúra.

Fontosnak tartotta elmondani, hogy nemcsak a magyar sors, magasztos történelmünk viharos századai sejlenek fel gyönyörű Himnuszunkban, hanem a nép által átörökített, megőrzött, tudatunkban folytonosan jelenlévő és belőle építkező kultúra is.

„Ezt a kulturális hagyományőrzést immár 15 éve folytatja Berettyóújfalu és Nagyvárad a magyar kultúra napi ünnepségekkel a határ mindkét oldalán. Bízunk benne, hogy a 15 éve elindult, nemzeti összetartozásunkat és identitásunkat bizonyító magyar kultúra napi ünnepi rendezvénysorozat a jövőben is a magyar kultúrát megtartó és gazdagító nagyváradi, biharországi és partiumi magyar közösség kiemelkedő ünnepe és megmaradásunk jelképe lesz.”

Ezt követően Huszár István, Nagyvárad alpolgármesterének ünnepi köszöntő szavait hallhattuk: mosolyogva mondta, hogy nehéz helyzetben van, mivel beszédének 60% -a hasonló gondolatokat tartalmazott, mint Lisztes Éváé. Az a legérdekesebb a rendezvénysorozatban, hogy most már négy város - Berettyóújfalu és Nagyvárad mellé testvérvárosaik: Margitta és Debrecen - is csatlakozott hozzá. „Úgy gondolom, hogy az idei rendezvény, - úgy, mint egy nagycsaládban - sokkal jobb. Mindenekelőtt érezzük magyarnak magunkat, érezzük azt, hogy egy nemzet vagyunk.”

Isten áldását kérve a mai rendezvényre és a további közös együttműködésre fejezte be gondolatait Nagyvárad alpolgármestere, majd Muraközi István, Berettyóújfalu város polgármesterének köszöntőjét hallhattuk, melyet teljes egészében megosztunk Önökkel:

Tisztelt Elnök Úr, Alelnök Úr! Polgármester és Alpolgármester Urak! Hölgyeim és Uraim!

„Él Bihar, élteti szent hite”.

Nadányi Zoltán sokat – egyesek szerint túlságosan is sokat – idézett fél mondatát nem hogy elhagyni nem lehet a mai napon, hanem úgy éreztem, hogy ezzel kell kezdenem. Ezt – ha rajtunk múlik, örök érvényű megállapítást kell elsőként megtennünk újra és újra, amikor összegyűlünk bármely pontján Biharországnak – az egykori vármegyének, vagy éppen a mai két utódmegyének – azzal a szándékkal, hogy megéljük saját, egyben közös kultúránkat. Azt a kultúrát, ami önazonosságunkat jelölik és határozzák meg, amelynek konkrét értékeit, elemeit hosszasan tudnánk sorolni, és ami ezzel együtt mégis folyamatos változásban van. Ahogy mondani szoktuk, életünkben csak egyetlen dolog állandó: a folyamatos változás.

Ahogyan Kőrösi Zoltán írja: az idő lényegében maga a változás. És ha sokszor nem is észleljük – akarva vagy akaratlanul –, nem veszünk arról tudomást, hogy a dolgok elhaladnak mellettünk, nem érezzük, nem értjük meg az új folyamatokat és jelenségeket, és azokra nem reagálunk megfelelő módon, akkor azok túlhaladnak rajtunk.

Immáron 15 éves állandóság, hogy a november-decemberi tervezgetés, majd az ünnepek után, az újév beköszöntével Berettyóújfalu önkormányzata, kulturális intézménye és civil szervezeti, valamint Nagyvárad magyar közössége egymás felé fordul, keresi a mihamarabbi, és minél tartalmasabb személyes találkozások alkalmait, hogy először csak egyeztetve, a szervezőmunkát bevégezve valódi ünnepként élhessék meg mindazt, amit elődeinktől örökül kapva, általunk elevenen tartva és remény szerint gyarapítva közös kultúránknak tekintünk. Biharország vármegyéink sorában az elsők között szerepel, köztük pedig a harmadik legnagyobb, melynek természeti viszonyai, adottságai között mindent megtalálunk, ami az élethez és boldoguláshoz kell. Amely már az államalapításkor trónörökösi kormányzás alá, vagyis kiemelt helyzetbe került. Amelynek központi helyei, elsősorban pedig Várad az évszázados során többször volt híd és kapu. Magyarország és Erdély között, Nyugat és Kelet között. És úgy tűnik, a szerep, ez a felelősségteljes feladat ma is és holnap is az övé. Így az évszázadok viharosnak is mondható változásai ezt állandósították. És milyen szerep juthat ebben nekünk, a Magyarországon rekedt kisvárosnak, a minket körülvevő településeken? Elsősorban az, hogy kortársainknak és az utánunk következő nemzedéknek elmondjuk, hogy mi minden, és ki mindenki az, ami és aki együvé tartozik. Történjen bármi a kül- és belpolitikában, változzanak bárhogyan is a művészeti stílusok, épüljenek át tereink, épületeink, törjön be akármilyen öltözködési divat, egy azonban mindig állandó. Ez pedig itt is, és másutt is, az adott helyben minden újnak határt szab és keretet ad. Nem akadályozza meg és nem folytja vissza. Viszont sajátossá, jellegzetessé, ezáltal pedig értékessé, hamisíthatatlanná teszi.

A történelem úgy hozta, hogy testvérekként más-más otthonokba kerültünk. De ezek az otthonok mégis egy hazában vannak.

Minden hazában vannak füvek és fák, hegyek és völgyek, folyók és tavak, városok és falvak, amelyek sohasem szöknek meg. A fákhoz és füvekhez, a hegyekhez és völgyekhez, a folyókhoz és tavakhoz, a városokhoz és falvakhoz emberek is tartoznak, akik vállalják sorsukat. Ez a rendeltetésük. Ebből az országból már sokan megszöktek. Mégis egyre többen leszünk.”

Ezek a XX. században, annak is a legsötétebb korszakában született mondatok is abba az irányba mutatnak, hogy akiben van küldetés tudat és elhivatottság, az otthon is meghallja a hívószót és megtalálja a teljesítendő küldetést. Úgy gondolom, hogy mi mindannyian, akik ma itt vagyunk ebben a teremben, e szerint élünk, e szerint dolgozunk, ennek szellemében neveljük gyermekeinket, látjuk és láttatjuk másokkal mindazt, ami a miénk.

Sok olyan kincsünk van, ami egyetemes. Ezek sorában pedig az első helyen áll nemzeti imánk. Hisz akár Margittán vagy Debrecenben, Nagyváradon vagy Berettyóújfalu, és bárhol, ahol magyar ember él a földön, ugyanazt jelenti, ugyanúgy hat. A közösen eltöltött január hagyományaihoz tartozik, hogy rendezvénysorozatunk meghívóján a Himnusz valamelyik részletet szerepeltetjük. Van, hogy tudatosan, az éves események ismeretében, azokhoz illőt választunk. Van, hogy az éppen aktuális hangulatunk, lelki töltésünk mutat rá valamely sorokra. És mégis mindig az éppen kiválasztott szakasz tűnik a legaktuálisabbnak. Talán azért, mert mind a nyolc versszak mindenkor aktuális? Egy rövid, lexikális ismertetés így fogalmaz:

Kölcsey legnagyobb hatású verse, melyet 1823-ban a nemzeti újjászületés hajnalán írt szatmárcsekei magányában.”

Ha ebből a szűkszavú fogalmazásból kiemeljük azt, hogy „nemzeti újjászületésünk hajnala”, akkor évszázadaink sorában igen sok napkeltét, értelem szerűen napnyugtát is találunk. Tatárjárás, török hódoltság, bécsi, majd moszkvai fennhatóság. Közben pedig reformnemzedékek mozgalmai, forradalmak, szabadságharcok, világégések és az azokat kísérő diplomáciai lavírozások. És a békeidők évei sem a tétlenség nyugalmával, sokkal inkább tanulással, munkával teltek–telnek. Mindeközben pedig mi, magyarok megőriztük magyarságunkat, mi bihariak bihariságunkat, Debrecen és Várad a polgári identitást, a hajdúk az önálló boldogulás erejének életérzését, és így tovább.

'S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának,

Árpád hős magzatjai

Felvirágozának.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sokban különbözünk, de több bennünk a közös. A 2016-ra kiválasztott szakasz is ezt sugallja, üzeni nekünk és erősíti bennünk. Két és fél év után újra van módunk itt köszönteni, felszólásra kérni Nagyvárad magyar alpolgármesterét. Bihariságunk hangsúlyozása mellett megélni és megmutatni azt, hogy Hajdú-Bihar megye meghatározó települése lehetünk. Ahogyan Bényei Józsefet szoktuk idézni: „az idők sodrában így, együtt voltunk valami.”

És hogy ez tényleg így van, mi sem igazolja jobban, hogy az első hívószóra csatlakozott hozzánk a veretes cívis hagyományaiban élő, de mégis az egész Hajdút és Bihart összefogó Debrecen, és a velünk a Berettyó folyó által is, és évezredes tradícióink által is összekötött Margitta. Így, ebben a négyesben is együtt vagyunk, leszünk valami. Elsősorban is az összefogás és összetartás jó példája, még az is lehet, hogy mintája. A jó példák és minták, azok átvétele, megújítása, alkalmazása és továbbadása pedig maga a kultúra. A helyi, a nemzeti és az egyetemes. Mindehhez pedig meg kell találni a megfelelő partnereket, kereteket és eszközöket. Úgy gondolom, hogy eddig is, most is megtaláltuk. Közben persze a technikai háttér, a struktúra szükségszerű átalakítása időről időre megtörténik. Nálunk például most is ez zajlik. De amíg a tartalom mind jobb és erősebb, addig nyugodtak lehetünk afelől, hogy jó irányba tartunk. Minden év, minden alkalom egy számadás is egyben. Akik évente ismétlődő rendezvényt, programsorozatot szerveznek, azok évente, mi, döntéshozók 4-5 évente, számot adunk mindarról, amit vállaltunk, amit ránk bíztak, amit végeztünk. Az iskolásokat naponta számon kérik, mint ahogyan a munkahelyi közösségek vagy éppen a családok megfelelő működésének is a napi egyeztetés az alapja. Akkor járunk jó úton, ha ezektől nem kell tartanunk. Ha mindezek elé várakozással, mind nagyobb örömmel, izgalommal és lelkesedéssel állunk. Ha megérezzük mások örömét és elégedettségét az általunk elvégzettek nyomán, egyúttal viszont mi magunk is gyarapodunk.

A magam részéről az idei előkészületek során és a mai napon, közös ünneplésünk alatt folyamatosan ezt éreztem és érzem. Ez pedig erőt, lendületet és hitet ad az előttünk álló napokra, hetekre, hónapokra is. Ahogy a nemrégiben elhunyt kiváló filozófus, Hankiss Elemér mondta:

A kultúra nem luxus, hanem élet-halál kérdése. Az emberiség elveszett volna, ha nem lett volna képes szimbólumok bonyolult rendszereivel körbevenni és megvédeni önmagát.”

Tegyük ezt ma, holnap és az év minden napján. Ünnepek alkalmával és a hétköznapokban is. Ha pedig odafigyelünk és vigyázunk egymásra, akkor garantált, hogy még sokszor 15 évig fogunk találkozni, együtt ünnepelni, és közösen tekinteni a jövőbe. Mindezt pedig maradva és kitartva itthon, hangsúlyozva ismét Kölcseyvel:

E szóban – haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége. Oltár, atyáid által istennek építve;

ház, hol az élet első örömeit ízleléd;

föld, melynek gyümölcse feltáplált.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Az ünnepi beszédeket követően igazi koncerthangulat zengte be a termet, ezzel zárva az estet. A sokak számára is ismerős dallamokat a közönség együtt énekelte Szabó Balázs Bandája élő koncertjén.