1. SKIP_MENU
  2. SKIP_CONTENT
  3. SKIP_FOOTER

Átadták a felújított felnőtt háziorvosi rendelőt

Átadták a felújított felnőtt háziorvosi rendelőt Berettyóújfalu Város Önkormányzata által benyújtott, az „Egészségügyi alapellátás infrastrukturális fejlesztése” című, TOP-4.1.1-15 azonosító szánú pályázat keretében megtörtént a Berettyóújfalu, Bajcsy-Zsilin... Teljes cikk...

„Főhajtva állunk színetek előtt” – Az ’56-os hősökre emlékeztünk…

„Főhajtva állunk színetek előtt” – Az ’56-os hősökre emlékeztünk… Az 1956-os forradalom és szabadságharc 61. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés Berettyóújfaluban a református templomban tartott ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, melyen Szabóné Nagy Andrea református lelkipásztor igehirdetését hallhattuk. Ezt k&oum... Teljes cikk...

Indul az új Berettyó Kártya!

Indul az új Berettyó Kártya! Berettyóújfalu Város Képviselőtestülete a 2017/28 (II.23) számú határozatában kezdeményezte egy új településkártya beindítását. A rendelet értelmében minden állandó berettyóújfalui lakcímmel rendelkező 18. életévé... Teljes cikk...
  • Átadták a felújított felnőtt háziorvosi rendelőt

    Átadták a felújított felnőtt háziorvosi rendelőt

  • „Főhajtva állunk színetek előtt” – Az ’56-os hősökre emlékeztünk…

    „Főhajtva állunk színetek előtt” – Az ’56-os hősökre emlékeztünk…

  • Indul az új Berettyó Kártya!

    Indul az új Berettyó Kártya!

Previous
Next
Hiba
  • Hiba történt a hírcsatorna adatainak beolvasásakor

Gálaest a Nagyváradi Szigligeti Színházban

Immár 15 éve, hogy együtt ünnepli a magyar kultúra napját Berettyóújfalu és Nagyvárad. Idén először, testvérvárosaikkal, Margittával és Debrecennel is közös programokat szerveztek. 2016. január 22-én a Nagyváradi Szigligeti Színház adott otthont annak a gálaestnek, melynek keretében adták át a Magyar Kultúráért díjakat és emlékplaketteket. KÉPGALÉRIA

A díjátadók előtt Dr. Vitányi István önkormányzati képviselő köszöntötte az megjelenteket. Az országgyűlési képviselő beszédét teljes terjedelmében megosztjuk Önökkel:

Tisztelt Szenátor Asszony! Polgármester és Alpolgármester Urak! Hölgyeim és Uraim!

1989 előtt hosszú éveken, sőt évtizedeken keresztül szinte elképzelhetetlen volt az a néhány órás jelenet, amelynek most itt a részesei vagyunk. Formálói és átélői egyszerre. Tekintsük akár az időpontot, a helyszínt, a résztvevők körét, az elhangzott és leírt mondatokat, gondolatokat. Jelesül azt, hogy a magyar kultúrát nemzeti imánk születésének napján, egymástól országhatárokkal elválasztott közösségekként, éppen a mai Románia területén, újra a Szigligeti Ede nevét viselő, nagy múltú teátrumban, egyre nagyobb körben, immáron pedig másfél évtized óta töretlenül, teljesen nyilvánosan és legálisan ünnepelhetjük.

1989-90-et tartjuk a fordulat éveinek államainkban. Annak a politikai, közéleti fordulatnak a dátumául, amely óta országainkon belül, de teljes nemzetként is szabadságban, demokratikus államrendben, önrendelkezésre feljogosítva élhetünk újra, csaknem fél évszázad diktatúrát követően.

Február 11-én az MSZMP Központi Bizottsága jóváhagyja a többpárti politikai rendszerbe történő „fokozatos és folyamatos” átmenetet. Február 26-án, Ungváron megalakult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. Március 15-én, a Nemzeti Múzeumnál először ünnepelhettük szabadon 1848. évfordulóját, 22-én megalakul az Ellenzéki Kerekasztal, április 25-én hazaindulnak az első szovjet csapatok, május 2-án az osztrák–magyar határon elkezdődik a vasfüggöny bontása, október 23-án kikiáltják a Magyar Köztársaságot, december 17-én kitör a temesvári tüntetés, majd néhány nap múlva megdől Ceauşescu rendszere is, és éppen a diktátor kivégzésének napján megalakul a Romániai Magyar Demokrata Szövetség.

Dióhéjban ezek a mérföldkövek, vagy bizonyos esetben határkövek, melyekhez igazodva el tudtunk indulni, és alkalom adtán, országhatároktól függetlenül is egy közös jövő építésébe belefogni.

Kedves barátaim!

Számos dátumot említhetnénk még 89/90-ből, de mindezeket megelőzve, még a politikai erjedés megindulása előtt megtörtént az, ami azóta mindig, és ma ismét összehozza a nemzet tagjait, bárhol is éljenek a világban. 1989 legelső eseménye éppen a magyar kultúra napjának hivatalossá tétele volt.

Január 22-e tehát kulcsfontosságú jelképe az egy nyelvet beszélő nemzetünk életének.

 Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be Szatmárcsekén a Himnusz megírását. Azét a Himnuszét, ami költemény, ima, históriánk és világlátásunk kivonata egyszerre. Nemzeti imánkban minden benne van, amit a gondolkodó és érző magyar ember fontosnak tart.

A Himnusz összeforrt a magyar történelemmel, a magyarság szimbóluma lett, sok kritikus véleménnyel ellentétben nemzetünk erejét sugározza.

Márpedig erős nemzetet csak stabil alapra lehet építeni, identitásunk, nemzetalkotó és megtartó erőnk fundamentuma pedig a nyelv és a kultúra. Alapvetően az erkölcs is kulturális kategória, akárcsak a bölcsesség, a mértékletesség, a bátorság és az igazságosság.

Néhány éve pedig új lendületet vehettünk azon az úton, hogy ezek az erények visszakerüljenek a közéletbe. Több év nemzetromboló tevékenysége után új alapokra kellett helyezni oktatási-nevelési rendszerünket, szétzilálódott kulturális intézményhálózatunkat, bizonytalan helyzetbe került társadalmi szervezeteink életét és támogatását.

Eljutottunk odáig, hogy a magyar kultúra értékeivel jószerivel csak ünnepi ruhába öltözve találkoztunk egy-egy felcímkézett eseményen, mert szinte mindenhonnan kiszorult. A helyét betöltő tartalom pedig minden, csak éppen nem kultúra és nem magyar.

Legfontosabb célkitűzésünk az volt, hogy A MAGYAR KULTÚRA ÉRTÉKEIHEZ HOZZÁFÉRJENEK AZOK IS, AKIKNEK ÜNNEPLŐ RUHÁJUK ÉS BELÉPŐJEGYÜK NINCSEN. AZOK IS, AKIK KISTELEPÜLÉSEKEN ÉLNEK, ÉS A LEGKÖZELEBBI SZÍNHÁZ, KONCERTTEREM ÉS GALÉRIA ELÉRHETETLEN TÁVOLSÁGRA VAN TŐLÜK – KILOMÉTERBEN ÉS LEHETŐSÉGEKBEN IS! Ezt jelenti a kulturális alapellátás rendszere, mely alapvetően a kulturális igazgatást a helyi közösségek kezébe adta, de egy országos, sőt határokon átívelő szakmai hálózatot rendelt mellé.

A döntéshozók számára pedig elengedhetetlen a jó példa, a jó gyakorlatok, a közösségek által életre hívott kezdeményezések megismerése, komolyan vétele és támogatása.

Magyarország, Erdély- és Partium-szerte élenjáró az a kezdeményezés, amely 15 évvel ezelőtt itt, Nagyváradon megszületett. A város akkori magyar alpolgármestere és a helyi egyházak, civil szervezetek vezetői, képviselői kinyújtották kezüket a határ túloldalán maradt megyecsonk felé, és annak központi településén, Berettyóújfaluban azonnal partnerekre találtak. És a sok-sok hivatalos ünnepnap közül éppen a magyar kultúra napjára esett a választásuk azzal a céllal, hogy együvé tartozásunkat, nemzetünk egységét erősítsék és hirdessék mind szélesebb körben. Azóta ez a modell egyre több követőre talált, és az évnek ebben a szakaszában valóban megélhető a XX. századi történelmünkből fakadó mondás tartalma, miszerint Magyarország az egyetlen állam a világon, amelyik önmagával határos.

Kedves Honfitársaim!

A magyar olyan nép, amelyet elsősorban nem vérségi kötelék köt össze, hanem a kultúra, a magyar nyelv tesz közösséggé és nemzetté. A nyelvünk a legnagyobb nemzeti kincsünk, mely vagyoni, társadalmi helyzetünktől, lakóhelyünktől függetlenül a miénk.

Volt idő, amikor a mindenáron másoknak való megfelelés következtében nyelvünk leértékelődött, a művészeti oktatás háttérbe szorult, külső hatásokkal szemben nem sikerült megvédeni legnagyobb kincsünket. Annak ellenére, hogy a történelemben láthatjuk, csak azok az országok lettek igazán sikeresek, amelyek saját önazonosságukat és saját kulturális örökségüket megőrizték, és meg is erősítették.

Nehezen fordulhat az elő, hogy míg leromlik a nyelv, piaci áruvá válik a kultúra, közben virágzik a gazdaság, és felemelkedik a nemzet. Hitelünket csak úgy erősíthetjük meg, ha megvédjük kultúránkat, nyelvünket az idegen hatásoktól, ha erősre fonjuk egymáshoz kapcsoló szálainkat.

Épp ezért az egyik legfontosabb kormányzati ügy: a magyar nyelv, a magyar kultúra, az egységes magyar nemzet ügye. Az országot a nemzeti egységet jelentő kultúrába kapaszkodva emelhetjük az őt megillető magasságba. Ezért sem mindegy, milyen hatások, információk, élmények érik gyermekeinket, a jövőt alkotó nemzedéket.

Visszatekintve történelmünkre láthatjuk, hogy csodákra vagyunk képesek, ha a magyar emberek egyébként hagyományosan szétfutó akaratát összefogja a nemzeti kultúra.

De nemcsak önkormányzati, kormányzati, vagy parlamenti szinten, hanem a legkisebb egységek szintjén, a családokban is van tennivalónk. Nagyon sok házi feladatunk van, amelyeket a közelmúltban elhanyagoltunk! Ezek a feladatok otthon és a hétköznapokban kötelezők volnának mindannyiunknak! Megtesszük-e azt, ami a kötelességünk? Gondozzuk-e anyanyelvünket? Otthon a családban, a gyermekeinkkel, vagy a közbeszédben úgy használjuk-e azt, ahogyan azt nagyszüleink, szüleink ránk bízták?

Tiszteljük és életben tartjuk-e hagyományainkat, szokásainkat, melyek hétköznapi életünk minőségében érhetők tetten? Megtanítjuk-e gyermekeinket a tiszteletteljes köszönésre, a kulturált viselkedésre és öltözködésre, és az étkezések kultúrájára, az ünnepeink megélésére?

Neveljük-e gyermekeinket otthon az őszinte beszédre, a becsületességre, embertársaik iránti tiszteletre, együttérzésre, felelősségvállalásra, toleranciára, fegyelmezett munkára?Neveljük-e őket a nyelv, a kultúra iránti szeretetre, tanulni vágyásra? Hallanak-e otthon mesét, mondókát, dalokat az édesanyjuktól, játszanak-e együtt az édesapjukkal? Megtanítjuk-e őket a családjuk, a városuk, a hazájuk iránti szeretetre? Ezek azok a feladatok, amelyeket senki nem végez el helyettünk. De mindennek a módját nem is nekünk, magunknak kell kitalálnunk, hisz az előző nemzedékek a módszert is örökül hagyták.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

„Isten, áldd meg a magyart”

– fohászkodott egykoron Kölcsey a nemzeti ébredés hajnalán az abszolutizmus elleni harcban. Kölcsey és a reformnemzedék tagjai valamennyien bizonyították, hogy számukra a haza mindenek felett állt.

100 éve a Himnusz szavaival fohászkodtak sokan a vesztes világháborút követő nemzetcsonkításkor. Ekkor is kiváló államférfiak vették kezükbe az ország ügyeinek az intézését.

Amit vállaltak, teljesítették. A magyar újból erős lett, kultúrfölényünk Európai hírű.

Ugyancsak nemzeti imánk kezdő szavaival fohászkodtak sokan a kommunista diktatúra alatt, amikor megpróbálták megfosztani a nemzetet még az önbecsülésétől is. S végül 1989-ben megtörtént mindaz, amely révén eljutottunk idáig. Elkezdődött a magyar nemzet lelki újraegyesítése.

Nem felejtettük el a 2004. december 5-én a magyarság, a magyar kultúra elleni merényletet. De 2010 után levertük a lakatot Magyarország kapujáról! Büszkék vagyunk múltunkra, hagyományainkra, amelyek Európában is páratlanok. De büszkék lehetünk a jelenünkre is, elért eredményeinkre, azokra a kortársainkra, akik közül ma is többen ülnek itt az első sorokban, életükkel, munkájukkal, erőfeszítéseikkel és lelkesedésükkel példát mutatnak nekünk. Azzal pedig, hogy egy közösség elismerését fejezi ki, egyúttal még több felelősséget is ró rájuk, de ezt abban a tudatban teszi, hogy ők valamennyien méltóak a kitüntetésre, de kemény tartással bírják a rájuk rótt feladatokat is. Az egyéni és közösségi példák pedig erősítik egymást.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt 15 évben, voltak kimagaslóan ragyogó időszakok, és hullámvölgyek is. De a kitartás eredménye nem maradt el. Az együvé tartozást pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy idén testvérvárosaink, Debrecen és Margitta is beleadták saját programjaikat a közösbe. Hisz náluk is évek óta rangos események zajlanak január 22-e hetében, de az „együtt erősebbek vagyunk” elve mentén mindenki örömmel mutatja meg kínálatát és sajátságos értékeit mások előtt, és másokéval együtt. Mindazt, amiről mindeddig beszéltünk ez igazolja a leginkább. Ahhoz pedig, hogy ez a lendület töretlen maradhasson, kövessük Kölcsey példáját, és kérjük Isten áldását népünkre, nemzetünkre, országunkra, városainkra és otthonainkra. Az együttgondolkodáson és az elmondott szavakon túl pedig álljon itt egyik legfontosabb intelme: „Az élet fő célja a tett; s tenni magában vagy másokkal együtt senkinek nem lehetetlen. Tehát tégy!” - zárta köszöntőjét Dr. Vitányi István.

Ezt követően Biro Rozália szenátor ünnepi beszédét hallhattunk. A köszöntők után kitüntetések átadása következett:

Boros Emőke érmihályfalvi tanárnő, a biharszentjánosi Szentjánosbogarak Néptánccsoport, Kertész Magda „Szerafina” apácanővér a Magyar Kultúráért Emlékplakettben részesültek.

Magyar Kultúráért-díjat Sorbán Attila író, költő, a Szigligeti Színház tanácsadója, Sárközi Zoltán műemlékvédő, nagyváradi önkormányzati képviselő, valamint az Élesdi Képzőművészeti Alkotótábor kapott.

Az Életműdíjat idén Dobos Imre színművész, a Szigligeti Színház színművésze vehette át.

Az estet Csiky Gergely: Buborékok című, két felvonásos, rekeszizmokat megmozgató vígjátéka tette még ünnepélyesebbé. A vígjátékot a Szigligeti Társulat színészei és az Ady Líceum diákjai mutatták be.